Az eltávozottak hangja 1 - Történetek a másik oldalról

Ha elveszítünk nekünk kedves embereket, csak a fájdalom és a hiány szavát halljuk, legtöbbször magunkra és gyászunkra gondolunk. Még nem természetes nekünk, hogy az eltávozottak is gyászolhatnak. Pedig ök is elveszítettek mindent és mindenkit, nem tudnak kapcsolatot létesíteni nekik kedves hozzátartozójukkal. Az örökkévalóság küszöbén egy teljesen más világban találják magukat. Feladatomnak érzem, hogy meghallgassam a másnak nem hallható történeteket, ezeket le is írjam, hogy mindenki hallja öket. Mert ez az, amit szeretnének, hangot, hogy elmondhassák, mit éreztek és hogy megy tovább történetük. Mondandójukat rövid karcolatok formájában adom közkézre, nem veszek el semmit és nem próbálom formába szorítani, így a történetek különbözö terjedelmüek és hangvételük is egyéni. Az ö közlendöjük a fontos, annyit és úgy mondanak el, amennyit mi mindannyian elmesélnénk magunkról. Történetek Marie-ról, a szerencsétlenül járt kislányról, Tillinóról a családapáról, aki családját semmi körülmények között nem akarta elhagyni, valamint az üzletasszonyól, Julianeról szól, aki csak távozása után tudott nyugalomhoz jutni. A következö történetek Rebeccáról szólnak, aki kisbabáját kereste, a tengerbe fulladt Neléról valamint Joachimról, aki önkezével vetett végett nem kívánt életének.